|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 19 találat | lapozás: 1-19 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ferencz Attila 2000. április 6.A Brassó Megyei Vállalkozók Szövetsége (BRAMIK) önálló kiállításokat, üzletember találkozókat, tájékoztatókat, kül- és belföldi kapcsolatokat, vállalkozóképzőket, szemináriumokat szervez, magyar kis- és nagyvállalkozók érdekeit képviseli és védi. Nemrég megválasztott elnöke, Ferencz Attila vállalkozó elmondta, hogy a BRAMIK 1992-ben alakult meg. A BRAMIK az Illyés, az Új Kézfogás, újabban pedig a Saxonia Alapítványokhoz pályázik. A BRAMIK tagjai tavaly 12 európai konferencián vettek részt. A BRAMIK a budapesti Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával ápr. 8-án gazdasági fórumot szervez, a témája a mezőgazdaság lesz. /Vállalkozásfejlesztés a Barcaságban. Beszélgetés Ferencz Attilával, a BRAMIK elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./2002. szeptember 17.A Bod Péter Tanítóképzőben /Kézdivásárhely/ az idei tanévet 302 diák kezdte meg négy filológia-idegennyelv, négy tanító-óvodapedagógus két matematika-informatika és két természettudományi osztályban. Idén 28-28 tanulóval három kilencedik osztály indult. Bajcsi Ildikó igazgató és Prezsmer Imola tanfelügyelő köszöntötte a tanárokat és diákokat. A megnyitón Baka Mátyás, a megyei tanács alelnöke, a képző címzetes tanára és Ferencz Attila alpolgármester volt jelen. /Iochom István: A Bod Péter Tanítóképzőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./2003. május 10.Máj. 9-én Papp Mihály iskolaigazgató rövid beszéde után a Cseres Tibor Közművelődési Egyesület nevében megkoszorúzták Gyergyóremete nagy szülöttjének emlékművét, majd egész napos rendezvényekkel iskolanapot szerveztek a Fráter György Általános Iskola tanulói részére. Az idei Cseres Tibor szavalóversenyre a házigazdák mellett biatorbágyi, ditrói, csutakfalvi tanulók is beneveztek. Az irodalmi est vendége Gál Éva Emese, Ferencz Attila és Bakna György volt. /Bajna György: Cseres Tibor-napok Gyergyóremetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./2003. június 28.Jún. 27-én ünnepelték meg Kézdivásárhelyen a főteret díszítő Gábor Áron szobor hatvanéves "születésnapját". Az ünnepséget a magyarországi Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Bajtársi Köre kezdeményezte, amely egyúttal román, magyar és angol nyelvű emléktáblát helyezett el a szobor talapzatán. Az emléktáblán a szobor létrejöttének körülményeit örökítették meg az utókor számára. A jelenlevőket Dimény Attila, a Céhtörténeti Múzeum vezetője köszöntötte, utána Ferencz Attila alpolgármester szólt a jelenlevőkhöz. "Míg más településeket a paprikájáról, a borvizéről, netán Drakuláról ismernek, a mi városunkat Gábor Áron "Lészen ágyú!" híres és sorsdöntő mondatáról ismerik a helybeli és az idelátogató magyarok. Napjainkban az ágyú nem fegyver, hanem a hit és a kitartás jelképévé lényegült át" - hangzott el Ferencz Attila beszédében. Incze László, nyugalmazott múzeumigazgató ismertette a szobor történetét. Az emléktáblát Csíki Iván nyugalmazott százados és Ferencz Attila alpolgármester leplezte le. A szobrot, melyet 1942-ben nagyvarjasi Oláh Sándor szobrászművész készített Nagyváradon a Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola megrendelésére, ezelőtt hatvan évvel leplezték le az iskola udvarán. Az iskola megszűnése után, 1945-ben az alkotást helyéről eltávolították, hosszas hányattatás után a céhes városba szállították. Itt 1971. szeptember 8-án helyezték közszemlére - a berecki ágyúöntő nevét viselő főtéren. /Bartos Lóránt: Emléktábla az ágyúöntőnek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./2004. szeptember 16.Markó Béla, az RMDSZ elnöke szept. 15-én hivatalos látogatást tett Kézdivásárhelyen, szülővárosában. Megjelent a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanévnyitóján. Ünnepi beszédében a líceum diákjait az itthon maradásra szólította fel. Az eseményen jelen volt Tamás Sándor képviselő, Török Sándor Kézdivásárhely polgármestere, Ferencz Attila alpolgármester, Baka Tamás a megyei tanács alelnöke, valamint Bokor Tibor, a líceum igazgatója. Államfőjelöltként személyesen, és az RMDSZ számára is prioritás a Székelyföld fellendítése, jelentette ki az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ fontosnak tartja az autonómiát, de mindezt a többség és a kisebbség közötti együttműködés révén látja megvalósíthatónak. /(Gáll Zoltán / Csernik Attila): A szövetségi elnök hazalátogatott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./ Kézdivásárhely öt középiskolájának 112 osztályában 2895 diák kezdte meg az új tanévet. A Nagy Mózes Elméleti Líceum harminchét osztálya 950, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ negyvenhárom osztálya 1073, az Apor Péter Iskolaközpont tizenkét osztálya 330, a Református Kollégium nyolc osztálya 212, a Bod Péter Tanítóképző tizenkét osztálya pedig 330 tanulóval indult. . /Iochom István: Markó Béla a Nagy Mózes Líceumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./2008. szeptember 13.Salamon Ferenc felmondása nyomán a július végén megtartott versenyvizsgára egyedül Ferencz Attila volt alpolgármester jelentkezett, másfél hónapja ő igazgatja a kézdivásárhelyi Vigadót, a város legfontosabb művelődési intézményét. Ferencz Attila azt szeretné, hogy a népszínház alakuljon át hivatásos társulattá. /Iochom István: A népszínház alakuljon hivatásos társulattá (Beszélgetés Ferencz Attilával, a kézdivásárhelyi Vigadó igazgatójával) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 13./2009. december 19.Kézdivásárhely önkormányzata egyhangúlag elfogadta Rácz Károly polgármester kezdeményezésére a Vigadó Kulturális Alapítvány létrehozásáról szóló határozatot. A statútumban az önkormányzat alapítóként szerepel. Az alapítvány bejegyeztetésére azért van szükség, hogy a Kézdivásárhelyi Városi Színház pályázni tudjon, s egyéb művelődési rendezvényeket is támogatni lehessen. A testület kuratóriumi tagnak választotta Sylvester Lajos közírót, a Háromszék főmunkatársát, Csapó György színművész társulatvezetőt, Ferencz Attilát, a Vigadó Művelődési Ház igazgatóját, Bíró Béla politológust, egyetemi adjunktust, valamint Bányász István, Nagy Babos Tamás és Vetró B. András önkormányzati képviselőt. A héttagú testület utólag választja meg soraiból a kuratórium elnökét. /(iochom): Vigadó Kulturális Alapítvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./2010. január 8.Támogatja a kisszínházakat az államA kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat. Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt. Ez az összeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták. Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak. A társfinanszírozás ideális lenne „Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről. Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá. „Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze. Méltányosságot várnak Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul. Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója. A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát. Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 9.Támogathatja a kisszínházakat az államA kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat. Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt. Ez az öszszeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták. Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak. A társfinanszírozás ideális lenne „Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről. Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá. „Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze. Méltányosságot várnak Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul. Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója. A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát. Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2012. október 26.Olvasótáborokra még mindig szükség vanA Hatvanban alapított Fábián Zoltán-olvasótábor 1992 óta működik Hatvan és Kézdivásárhely társszervezésében. Fennállása óta több száz középiskolás diáknak nyújtott felejthetetlen élményt a nyári kéthetes „lélekpendítés”. Vasárnap a kettős évfordulót jubileumi konferenciával és fotókiállítással ünnepelték meg. A megemlékezésen az olvasótábor egykori és jelenlegi szervezői, támogatói és haszonélvezői vettek részt. Hatvan testvérvárost Nádas Sándor önkormányzati képviselő, Tóth Dávid diák-polgármester és több táborszervező és résztvevő képviselte. Az Olvasótáborokra még mindig szükség van nevet viselő jubileumi konferenciát megelőzően Fehér Ágnes és háromtagú zenekara lépett fel, Lestyán Attila pedig verset szavalt. A konferencia résztvevőit Nádas Sándor és Derzsi Gyula, a céhes város alpolgármestere köszöntötte. Kocsis István ny. könyvtárigazgató, a közös táborok ötletgazdája és mozgatórugója a negyven, illetve húsz évvel ezelőtti indulásról olvasta fel visszaemlékezéseit, majd Ambrus Ágnes, Nagy Babos Tamás, Nagy Babos Edit, Ferencz Attila, Ferencz Éva, Fehér Ágnes, Bakos András és Juhász Ferenc táborszervező az olvasótáborokhoz kapcsolódó élményeiről szólt. Délután a Vigadó földszinti kiállítási termében megnyílt az Olvasótábor képekben című, Antal Szabolcs és Fehér Ákos fotóiból összeállított, vetítéssel egybekötött tárlat, fellépett a Macskakő színjátszó csoport, majd a rendezvény táncházzal zárult. Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2012. november 27.Írások, melyek kíváncsivá tesznek (Borcsa János nyolcadik kötete)Borcsa János irodalomkritikus, lapunk külső munkatársa nyolcadik önálló kötetét mutatták be tegnap este a kézdivásárhelyi Vigadóban. A szerző eddigi pályafutását Ferencz Attila, a Vigadó igazgatója ismertette, az Értékkeresők – értékalkotók című kötetről Fekete Vince költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélt. „Engem mint olvasót Borcsa írásai megszólítanak, kíváncsivá tesznek, nem hagynak nyugton, amíg kezembe nem veszem az illető könyvet, amelyről szólnak, mert nem tendenciózusak, nem indulatból születnek – főleg nem rosszindulatból –, mert tárgyilagosak, meggyőző érveik vannak, tiszták és mélyek, szakmailag megbízhatóak, hitelesek, emellett pedig olvasmányosak, olvashatók, ami nem kevés dolog” – hangsúlyozta Fekete Vince. Ezt követően a szerző olvasott fel, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre és dedikált. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. február 27.Kiállnak a Városi Színház mellett (Kézdivásárhely)Kézdivásárhely tanácsának néppárti frakciója nem szavazta meg a helyi adók növelését, túlzottnak tartják a legelőkre kiszabott adót, ugyanakkor úgy vélik, az RMDSZ meg akarja szüntetni a Városi Színházat, ezzel pedig az EMNP nem ért egyet. Minderről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt Balázs Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének újraválasztott elnöke. Úgy tűnik, a színháznál leépítések lesznek – mondotta –, és működése nem biztosított. Az első lépés már megtörtént, a többségi RMDSZ-es tanács átvette a Vigadó Kulturális Alapítvány irányítását. Ferencz Attila gazdasági igazgató – előre látva a színház jövőjét – felmondott, mivel ilyen körülmények között az intézmény megszűnik. A Néppárt teljes mellszélességgel kiáll a lemondott igazgató és a színház mellett – hangsúlyozta Balázs, aki szerint Ferencz Attila jó munkát végzett. A város kulturális életére nézve nagy veszteséget jelentene a színház bezárása – vélekedett a Néppárt helyi elnöke, aki azt is elmondta: minden eszközzel az intézmény megszűnése ellen fognak fellépni. Johann Taierling, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdiszéki szervezetének frissen megválasztott elnöke szintén a színház mellett tört lándzsát. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 8.Siralmas lesz a Vigadó jövője?A kézdivásárhelyi Városi Színház körül kialakult helyzetről és ehhez kapcsolódó felmondásom okairól nem állt szándékomban nyilatkozni a sajtónak. Egyrészt mert úgy vélem, hogy az eltelt 13 éves közszolgálati tevékenységem elég arra, hogy a jóhiszemű szemlélő meg tudja ítélni a tevékenységemet. Másrészt nem akartam semmiféle olyan vitába keveredni bárkivel is, ami árt(ana) a Városi Színháznak, a Vigadónak, munkatársainak. Az utóbbi napokban azonban számos olyan sajtónyilatkozat jelent meg, amelyekre, úgy érzem, reagálnom kell. Politikai előzmények A 2000-ben rendezett helyhatósági választások idején a lakosság szavazatával kerültem olyan előkelő helyre a választási listán, hogy az RMDSZ javaslatára a város alpolgármestere lehessek. Munkámat becsülettel, pártom iránti „alázattal”, de elsősorban a lakosság érdekében végeztem egészen 2008-ig. Ennek ellenére, a választásokat megelőző periódusban már feketebárány lettem, mivel engedély nélkül szót emeltem, rámutatva a városi kultúra megengedhetetlen hanyatlására. A 2008-as választásokon újabb mandátumra pályáztam, célkitűzésem Kézdivásárhely kulturális életének fellendítése volt. Az végképp nem az én hibám volt, hogy az RMDSZ úgymond rossz lóra tett, és elvesztette a megmérettetést. A választások után a város új MPP-s polgármestere felkért, jelöltessem magam a Vigadó megüresedett igazgatói tisztségére. Úgy gondoltam, nem térhetek ki a feladat elől. A várost, és ezen belül a kultúrát szívügyemnek tekintettem, nem egyszerű RMDSZ-es választási szlogennek. Döntésemről tájékoztattam az egyik RMDSZ-es vezetőt is, aki tudtomra adta: „el tudod végezni, értesz hozzá, de tudod, hogy ez mivel fog járni.” Árulónak nyilvánítottak azért, mert az MPP-s polgármester mandátuma alatt vállaltam munkát. Én ennek ellenére kitartok amellett, hogy nem pártot, hanem a várost szolgáltam azzal, hogy ezt a munkát elvállaltam. Teljes munkabírással, lelkesedéssel és pártoktól független, kultúra iránti elkötelezettséggel végeztem a munkámat, feláldozva szabadidőmet, sokszor családomat a Vigadóért és a Városi Színházért. A Vigadóban eltöltött időszak szép élményekkel gazdagított, és ma sem bánom, hogy elvállaltam. Bízom abban, hogy az elkezdett tevékenységek számát, színvonalát gazdagítani fogja utódom. Úgy gondolom, a 2008–2012 közötti időszak eredményeit nem nekem kell kiértékelnem. Ezért csupán a számok tükrében világítok rá a Vigadó művelődési ház tevékenységeire. Több mint 400 rendezvényre került sor évente, tánccsoport alakult két korosztályban, több mint 70 gyerek részvételével, színjátszás működik 3 korosztályban, társastáncra, komolyzenei és más koncertekre került sor az újonnan létrehozott Art Caffe klubban és a Vigadó színháztermében. A Vigadó kiállítótermeiben rendszeresen fogadtunk hivatásos és műkedvelő kiállítókat. Rendszeresen helyet adtunk díjmentesen a város civil szervezeteinek, szintén díjmentesen fogadtuk az iskolák rendezvényeit. Az egyre sokasodó munka új munkatársakat követelt volna, ám az országos megszorítások nem tették ezt lehetővé, mint ahogyan a túlórák kifizetését sem. 2012 nyarán távozott a programszervező kollégánk, de helyét az immár újra RMDSZ-es városvezetés nem engedélyezte betölteni. Elveszítettük a Vigadó és a színház honlapjait is egy előzetesen megkötött szerződés felbontása miatt. A Vigadó működésében keletkezett űrt feleségem önkéntes munkájával oldottuk meg 2012 őszétől, aki az iskolai teendői mellett alakulásától kezdve segítette a színházat is. Eközben a város nagy rendezvényeit – mint például az őszi sokadalom – más városok rendezvényszervezőire bízták. A Vigadó lassan már-már kezelhetetlen helyszíne lett az ingyenes, kintről irányított rendezvényeknek, saját rendezvényeink száma egyre csökkent. Felmondásomat azért kezdtem el fontolgatni, mert a szűkre szabott személyzeti kerettel egyre nehezebben tudtunk helytállni az egyre sokasodó, külső irányítású rendezvénynek, a házi rendszabályzatot semmibe vevő szervezők elvárásainak, melyeket a 4 teljes és egy félmunkaidős alkalmazottal nehezen tudtunk kiszolgálni. Megtört a kezdeti lendület A színházalapítás már a Vigadóba kerülésem előtt foglalkoztatott. Sajnos színvonalas színházi előadások befogadására a színpad mérete és a hiányos technikai felszereltség miatt nem nagyon volt lehetőség. Ekkor jött a színház alapításának ötlete az akkori városvezetés, illetve Rácz Károly polgármester részéről, amit örömmel fogadtam és kezdettől felvállaltam. A kezdeti lendület akkor tört meg, amikor pár sikeres saját produkció színrevitele után megtapasztaltuk, hogy meghívott vendégszínészekkel produkcióink 4-5 előadásnál többet nem érnek meg. Márpedig a Városi Színház kezdetektől fontosnak tartotta azt is, hogy színházat vigyen olyan településekre, ahová más, nagy társulatok nem jutnak el. Ekkor döntött az akkori színházvezetés egy olyan működési forma mellett, amely a projektszínház és az önálló társulat között mozog. Néhány állandó szerződéses színész mellett olyan színészeket igyekeztünk produkciókra leszerződni, akik ha nem is társulati tagok, de számítani lehet a jelenlétükre, könnyebben egyeztethetőek. Ez a működési forma bevált, ezt igazolják a felmutatott és egyre fennebb ívelő eredmények, a folyamatosan növekvő nézőszám is. A színház idei évadában már 6500 néző tekintette meg előadásainkat, kiszállásainkon (Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Brassó, Szászrégen) mindenütt telt ház fogad, mi vagyunk az egyetlen színház, mely olyan városokba is elviszi előadásait, ahová semmilyen más hivatásos társulat nem jár. A színház gazdasági igazgatását 2010 óta látom el, kapcsolatom jó volt valamennyi művészeti vezetővel. Szívesen emlékszem vissza a Csapó Györggyel végzett közös munkára, neki nagy érdeme volt a Vigadó Kulturális Alapítvány létrehozásában. Sajnos ő sem tudta kikerülni azt a politikai csapdát, melynek eredményeképpen előbb a marosvásárhelyi társulat élére csábították, hogy pár hónap múlva állás nélkül maradjon... Anyagi terhek A Vigadó Kulturális Alapítványt azért hoztuk létre 2010-ben, hogy enyhítsünk a városra háruló anyagi terheken. Segítségével lehetőség nyílt pályázati és egyéb külső források bevonására, s idéntől kellő támogatással be lehet indítani közhasznúvá nyilvánítását, amivel állami alapokból is pénzt lehetne szerezni a színháznak. Két éve Kolcsár Józseffel vezetjük a színházat. Bár Kolcsárnak a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban betöltött színészi elfoglaltsága miatt több munka hárult rám, még magasabbra tudtuk emelni a mércét művészi és gazdasági szempontból egyaránt. Saját bevételünk folyamatosan nőtt, két fő támogatónk teljes hozzáállásával szponzorizálásból is lényegesen több pénzt tudtunk szerezni a színház számára. Az alapítvány működésének 3 éve alatt átlagban évi 120 ezer lejes hozzájárulást biztosítunk nem csupán a színháznak, hanem a Vigadó más kulturális tevékenységeinek működéséhez is. Jegybevételi forrásaink évente meghaladták a 130 ezer lejt. Tehát a színház évi 300 ezer lejes önkormányzati támogatásához évente átlag 250 ezer lejt tudtunk hozzátenni. Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy utána számoljunk, hogyan lehet ennyi pénzből évi 4-5 saját produkciót és több mint 50 előadást kivitelezni nyolc főállású és egy félmunkaidős alkalmazott segítségével. Mivel fennállása óta a Városi Színház soha nem élvezte az RMDSZ támogatását, a választások után meghallgatást kértem a város RMDSZ-es vezetőitől. Ők határozottan cáfolták a színház bezárásával kapcsolatos híreszteléseket, biztosítva, hogy színház lesz, de mivel spórolni kell, ezután fog kiderülni, milyen formában. Erről a más formáról aztán már nem velem, hanem többnyire Kolcsár József művészeti vezetővel konzultáltak. Átszervezés Fontos tudni, hogy a kézdivásárhelyi Vigadó művelődési ház a polgármesteri hivatal irodájaként működik, nem önálló jogi személy. Bár költségvetése önálló tételként szerepel a városi költségvetésben, a Vigadó főutalványozója a polgármester. A Vigadó vezetője nem igazgató, hanem a polgármester beosztott irodavezetője. Azzal, hogy a Városi Színház és a Vigadó működését összevonják, a színház autonómiája is csorbulni fog. Akkor hoztam meg a végleges döntést a Vigadó irodavezetői tisztségéből való felmondásról, amikor nyilvánvalóvá vált: a színház terén tervezett változások azzal fognak kezdődni, hogy összevonják a művelődési ház tevékenységével, az alkalmazottak számát csökkenteni fogják, a színház gazdasági irányítását pedig a Vigadó irodavezetőjére bízzák. Ez azt jelentette, hogy a színház tervezett átszervezésével beosztottként magam is egyet kell értsek, magyarán saját kezemmel kell lerombolnom azt, amit kitartó munkával felépítettünk az elmúlt négy évben. A művelődési házzal való teljes összevonást egyrészt jogilag kivitelezhetetlennek tartom, másrészt a színházi feladatokat végző alkalmazottak más tapasztalattal, felkészültséggel kell rendelkezzenek. Az átszervezéssel nem értettem egyet, főképp, hogy az időközben megújult kuratórium annak a működő színháznak az átszervezéséről tárgyalt, amelyik az idei évben még semmilyen városi támogatást nem kapott, de saját bevételeiből és szponzorok segítségével mégis tudott működni. Az átszervezést olyan intézkedések követik, amelyek a színház identitásának elveszítéséhez, ennek következményeképp a pályázati és saját bevételi források elapadásához is vezetnek, ami már nem a teátrum javát szolgálja. A jelenlegi rendszer felépítése hosszú, nehéz folyamat volt, de kezdte meghozni a gyümölcsét. Előadásainkat már a szakma is figyeli, meghívásokat kapunk rangos színházi fesztiválokra. Egy működő struktúrát felrúgni egy újabb kísérleti struktúra érdekében nemcsak kár, de veszélyes is a színház jövőjét tekintve. Továbbá kérdéses, hogy a Kolcsár József által lelkesedéssel felvállalt, teljes embert kívánó vezetői beosztás mennyire egyeztethető a Tamási Áron Színház programjával. Kérdéses az is, miként teljesíthető városvezetőink abbéli igénye, hogy nívós nagyszínházi, nagyszínpadi előadásokkal pótolják a hiányzó saját produkciókat a jelenlegi technikai, színpadi adottságokkal rendelkező Vigadóban, s ez mennyibe fog kerülni. Én is úgy gondolom, hogy egy gazdaságilag eladósodott (?) városnak természetesen spórolni kell, de sajnálattal veszem tudomásul, hogy ez elsősorban a kultúrán csapódik le, és egy olyan színházon, amely jól működik a lehető legkisebb költségvetésből. A Vigadó lemondott irodavezetőjeként, a Vigadó Kulturális Alapítvány kuratóriumi tagjaként és tisztségében meg nem erősített gazdasági igazgatójaként egyaránt úgy látom, nem azt kellene keresni, hogy honnan lehet pénzt spórolni az amúgy is minimális színházi költségvetésből, hanem hogy a már létezők mellett milyen más forrásokból lehet pénzt szerezni. Személyesen semmiképp nem tudok egyetérteni a kísérleti évnek szánt átszervezéssel, de sok sikert kívánok hozzá. Remélem, lemondásommal segíthetek a Vigadó és a Városi Színház további zavartalan működésén, további munkám során pedig külső szemlélőként és, ameddig tehetem, a Vigadó Kulturális Alapítvány tagjaként javaslataimmal próbálom támogatni Kézdivásárhely kulturális életét, a Városi Színházat. Ferencz Attila Krónika (Kolozsvár), 2013. november 3.Dicsértessék István pap népe!„Bármerre megy az alfalvi, lelke maradjon itthon, hogy legyen, ami visszahúzza” – javasolta Balázs József festőművész a templom nyolcszáz éves ünnepére összeseregletteknek. Négynapos rendezvénysorozatot szerveztek a gyergyóalfalviak a jubileumra, hazatértek az elszármazottak, a településen egykor szolgáló papok, illetve számos világi méltóság is tiszteletét tette az eseményen. Egyházi és kulturális rendezvények készítették elő a vasárnapi eseményt, amikor Jakubinyi György érsek újraáldotta a templomot, harangot szenteltek és emlékművet avattak. Ünnepre hangolódni Böjte Csaba ferences szerzetes az ünnepet megelőző három estén tartott missziós szentmisét, ahol nemcsak a hívek, a szónok is teret engedett érzéseinek, nevetések mellett a könnyek is peregtek. Csaba testvér a szép szó erejéről beszélt, a tisztességes munka fontosságáról, hisz Jézus sem segélyből élt, valamint az otthonról, mondván: ha van egy kicsi ház és abban egy család a szülőföldön, akkor az embernek mindene megvan. Ha ez nincs, semmije sincs. Bíró János Antal atya, Erdély legidősebb római katolikus papja a fiatalsághoz szólt, biztatva, igényeljék a magyar állampolgárságot, hisz ő is, bár Trianon előtt született, és nem lett volna rá szükség, minap letette az esküt. A gyermekáldás elfogadására biztatta a családokat, mert akkor szép a fészek, ha madárfiak is vannak benne, majd kijelentette: számára a legnagyobb öröm tele templomot látni: “Megöregedtem, távozom ebből a világból, de tudom, életem nem volt hiába”. Képzőművészet Alfalvi képzőművészek tárlatát nyitották meg az iskola dísztermében, valamint a Vadárvácska táborban készült alkotásokat bocsátották árverésre, hogy méltó emléket állítsanak a Sövér Elek Alapítvány szintén most ünnepelt huszadik születésnapjára, legyen egy kis anyagi pótlék a 800 év Isten kezében művészalbum megjelentetéséhez. Tíz alkotás szerepelt az aukción, melyek kikiáltási árát a megállapított érték feleként határozták meg. A Vadárvácska tábor megálmodója és házigazdája, Gál Mihály elmondta, az árverést követően csupán egy kép maradt a Sövér Elek Alapítványnak, egyet pedig az alfalvi önkormányzatnak ajándékoztak. Nyolcnak került gazdája, ebből ötöt Lázár Imre, a templom legújabb harangjának adományozója vásárolt meg. Volt kép, mely 830 lejért kelt el, a legkisebb kifizetett összeg is 600 lej volt. A bevételt a képzőművészeti album megjelentetésére fordítják, ebből és az adományozók összepótolásából a költségek hatvan százaléka biztosított – tudtuk meg. Hasonló aukció tízévenként szokott lenni az alapítványnál, a bevételt mindig nemes, jótékonysági célra fordítják, így tíz évvel ezelőtt a Küsmödi-ház megvásárlásához pótoltak hozzá. A 800 év Isten kezében album, mely 90 oldalas és 32 művész 75 alkotását foglalja magába, Alfalu több üzletében is kapható, illetve Gál Mihálynál is igényelhető 30 lejért. Könyvbemutatók A jövőnek biztosította az emlékezés lehetőségét Fülöp Sándor és Baricz Lajos is, akik ketten három kötetet tettek le az asztalra ezen ünnep alkalmával. Az őrállóink című közös kötet – amint a méltató, Lukács Mária elmondta – egy felmérhetetlenül hosszú, de hiánypótló munka eredményeként Alfalu eddigi papjait veszi sorba István paptól kezdve Adorján Imre jelenlegi plébánosig, aki így üzen az alfalviaknak: „Fogjuk meg egymás kezét, és vigyázzunk egymásra!” Fülöp Sándor elmondta: „Azokról a jó papokról írtunk, akik megtanították ezt a népet imádkozni”, Baricz Lajos római katolikus lelkipásztor, Borzont szülötte pedig a kötet értékét abban is látja, hogy így még inkább nyoma marad a templom nyolcszáz éves múltjának. Szintén a nyolc évszázadot bizonyítja az ősi templom című kiadvány, melyet Fülöp Sándor, Alfalu díszpolgára állított össze a hitélet és Istenháza értékeinek rögzítésével. A hármas könyvbemutatón ismertették Baricz Lajos Hol van a mennyország? című kötetét is, melyben az írások helye a profán és szent közötti hídon van, hétköznapokat mutat be az ünnep szemüvegén át – amint Ferencz Attila méltatta. Búcsús mise és harangszentelés Szent Simon és Júdás, valamint Szent Margit tiszteletére szentelték az alfalvi templomot, e szentek életét ismertette Jakubinyi György érsek, aki prédikációjában az anyaszentegyházat Krisztus varratlan köntöséhez hasonlította, egy akolhoz, ahol sajnos több nyáj és több pásztor is van. „Kilépnék, ha nem hinném, hogy Krisztus egyháza a katolikus egyház” – fogalmazott az apostoli helytartó, a széthúzás ellen emelve szavát, hangsúlyozva, hogy a katolikus szó nem jelet mást, minthogy mindenkinek való, mindannyian együtt lehetünk itt. Ő kongatta meg először a székelyudvarhelyi Lázár Imre és családja által a 800 éves templomnak adományozott harangot is. A harangöntő kisebb csengettyűket is hozott ezen alkalomra, ezzel ajándékozták meg azokat, akik oroszlánrészt vállaltak a jubileumi ünnepség megszervezésében. Emlékállítás a jövőnek Sok ember összefogása révén született meg az az emlékmű is, melyet a vasárnapi szentmise után szenteltek fel, Kiss Levente alkotása, melynek kivitelezését segítette Jakab Gyula vállalkozása, tanítványa, a szintén alfalvi Székely József pedig hajnaltól sötétedésig dolgozott a travertin megmunkálásán. Kő és bronz ötvözete az emlékmű, mely akárcsak a föld és fém találkozásakor, csodát idéz elő: teremtést, új élet születését, diadalt, mely az éggel köti össze az alfalvi földet – méltatta Balázs József az alkotást, az alkotóról, Kiss Leventéről pedig elmondta, az alfalvi Kiss Elek András-féle családból származik, nemsokára a község díszpolgáraként tisztelhetik. Világi elöljárók helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán, és elhangzott az üzenet is a fiatalságnak: vigyázzanak az emlékműre, százévente újabbakat állítsanak, hogy mindenki, aki itt jár, megbizonyosodjon: ez a föld székely volt, és az is marad Balázs Katalin Székelyhon.ro 2013. november 5.Segítenek a regisztrációbanAlig négy percet vett igénybe, hogy Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a világhálón regisztráljon a magyarországi választási névjegyzékbe, a néppárt és az Erdélyi Nemzeti Tanács közös kolozsvári sajtótájékoztatóján. Az EMNP elnöke közölte: pártja és az EMNT nemzetpolitikai jelentőségű feladatnak tekinti a magyarországi választási regisztrációt, mint a honosításban való segédkezést, és mindkét szervezet segíteni fog a regisztrációban és a választásra jogosultak mozgósításában. Toró T. Tibor ugyanakkor hangsúlyozta: nem tekintik politikai vetélkedőnek a regisztrációs folyamatot. „Ezen a téren is – akárcsak Székelyek Nagy Menetelése alkalmával –helye van az együttműködésnek” – szögezte le Toró T. Tibor. A pártelnök kifejtette: az erdélyi magyarok a regisztrációval, majd a választásokon való nagy arányú részvétellel jelezhetik, hogy fontosak számukra az utóbbi évek nemzetpolitikai fejleményei. Példaként említette a magyar alaptörvény kidolgozását, a nemzeti összetartozás törvényének elfogadását, a magyar állampolgárság kiterjesztését illetve a szavazati jog megadását a külhoni állampolgároknak. Toró ugyanakkor elmondta: a néppárt elnöksége november 4-i ülésén Ferencz Attilát, a korábbi kézdivásárhelyi alpolgármestert bízta meg a regisztrációs biztosi szerepkör ellátásával. Ferencz Attila emlékeztetett arra, hogy az EMNT-irodákban működő demokráciaközpontok két éve dolgoznak együtt a magyar külképviseletekkel a honosítási folyamatban, a regisztrációban való segítség pedig már elkezdődött: közel harminc irodában űrlapokat bocsátanak az emberek rendelkezésére, a november elsejétől beindult online regisztráció lehetőségére is felhívják a figyelmet, igény esetén pedig házhoz is mennek. „Továbbá tartjuk a kapcsolatot a magyarországi választási hatósággal, hogy a lehető legrövidebb időn belül értesíthessük az érdeklődőket az újdonságokról” – tette hozzá. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2015. október 19.Összefognának, de kivel?Megpróbálják gyalog és lóháton egyszerre Pénteken és szombaton két nagyszabású gyűlés színhelye volt a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház: a céhes városban tartotta negyedik küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is Kézdivásárhelyt választotta soros küldöttgyűlése színhelyéül. Mindkét rendezvényen nagy hangsúlyt kapott az összefogás szükségessége, de ez némileg árnyalódott a két másik erdélyi magyar politikai alakulat, az MPP és az RMDSZ ostorozásának tükrében. Az EMNP küldöttgyűlésén mintegy 120-an vettek részt, akiket elöljáróban Balázs Attila megyei elnök köszöntött, utána Szilágyi Zsolt, a Néppárt országos elnöke tartott évértékelő beszédet. Ez még sajtónyilvános volt, utána a gyűlés zárt ajtók mögött folytatódott. Szilágyi beszédében nagy hangsúlyt kapott az autonómia kérdése, kijelentette: egyedül a Néppárt az – partnerségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az EMNT-vel –, amely tudatosan és következetesen harcol az önrendelkezésért. Elmondta azt is, hogy a helyi és területi szervezeteknek október 15-ig kellett nevesíteniük a polgármester- és tanácsosjelölteket – bejelentés azonban a gyűlés nyilvános részén ezekről nem hangzott el. Üdvözölte a marosvásárhelyi három párti, közös polgármesterjelölt-állítást célzó összefogást, de keményen bírálta az RMDSZ-t úgymond korrupciós ügyei miatt, felvetette az MPP-vel való tárgyalások kudarcba fulladását, majd azt szorgalmazta, hogy a szórványban a három politikai alakulat tegye félre a pártérdekeket, és a magyar érdekképviselet hangsúlyos érvényesítése végett fogjon össze. Még azzal a meghökkentő javaslattal is előállt, hogy – magyarországi mintára – az EMNP képviselői helyi szinten próbáljanak rezsicsökkentést kiharcolni az alacsony jövedelmű nyugdíjasok és nagycsaládosok számára. Tőkés kritikája Az EMNT küldöttgyűlésén valamelyest többen vettek részt, a rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke is. Ferencz Attila, az EMNT kézdiszéki elnöke köszöntése után Sánta Imre bikfalvi lelkész mondott áldást, majd Tőkés László tartott értékelő beszédet. A Fidesz európai parlamenti képviselője, az EMNT elnöke beszédében futólagosan érintette a jövő évi helyhatósági választásokra való készülést, a migrációs problémát, majd az autonómia fontosságáról beszélt, kitérve a kisebbségi jogok érvényesítésére. Bírálta az RMDSZ-t, amely véleménye szerint önellentmondásos paktumpolitikát követ, meglátása, hogy továbbra is a neptuni irányvonal van érvényben. Csalódását fejezte ki amiatt, hogy „az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”, és reményét fejezte ki, hogy az EMNP sikerrel érvényesíti célkitűzéseit, így üdvözölte Szilágyi Zsoltnak a román–magyar alapszerződés módosítására vonatkozó kezdeményezését. Gyengült az EMNT Elismerte, hogy az EMNT gyengült az évek során, eltért a kezdeti iránytól, aminek a jegyében született, hiszen a magyar autonómia kivívásáért jött létre, idén azonban pozitív irányba módosult a tevékenységük. „Szubjektív” nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy az egyházak is behódoltak a hatalomnak, megfogalmazása szerint az utolsó bástya, a Királyhágó-melléki református püspökség is elesett, a „hatalom- és labancpolitikai mesterkedések rendre beőrölik maradék erőinket”. Éppen ezért az anyaország segítségét kérte harcukhoz, és meglátása szerint az autonómia ügyét ki kellene terjeszteni az egész Kárpát-medencére. (Szili Katalin nyilatkozatát az 5. oldalon olvashatják.) Tőkést csaknem egyhangú szavazással választották újra a tanács elnöki tisztségébe. Újraválasztása után az MTI-nek kijelentette: „Sajnálattal állapítottuk meg, hogy nemigen számíthatunk a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ), mert taktikai kérdésként kezeli az autonómiát. A Magyar Polgári Pártra (MPP) pedig azért nem számíthatunk, mert teljesen beolvadt az RMDSZ-be.” Az EMNT ügyvezető elnöki tisztségét továbbra is Sándor Krisztina látja el. Bartos Lóránt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. december 3.A tizezredik Kézdiszéken (Magyar állampolgárságot kérvényezők)Tegnap délben a kézdivásárhelyi Demokrácia Központban Ferencz Attila irodavezető ünnepélyes keretek között adta át a Vasút utcában lakó Molnár Szilveszter Ödönnek, a magyar állampolgárságot igénylő tizezredik kérvényezőnek járó szimbolikus ajándékcsomagot. Az iroda 2011 óta működik, idén mintegy ezerötszázan fordultak hozzá. A magyar állampolgárságot kérvényezők száma ennél sokkal nagyobb, hiszen az RMDSZ és más civil szervezetek is foglalkoznak a honosítással, de a kérvényezők zöme a Demokrácia Központokban kérte a magyar állampolgárságot. Az irodavezető elmondta, hogy a központ munkanapokon várja a kérvényezőket. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. augusztus 24.Arany-ballada ihlette képregény-sorozat is készültUdvartér Alkotótábor – már nem utópia Utópia címmel zajlott le a Kézdiszékért és Strázsa egyesületek szervezésében az első Udvartér Olvasó- és Alkotótábor július 31. és augusztus 12. között a Hargita megyei Sopárkút panzióban. A magyarországi példákból építkező, azokat megújító kéthetes eseményen 12 önkéntes táborvezető és 38 középiskolás táborozó vett részt Erdélyből, Moldvából és Magyarországról. Amint azt a tábor neve is jelzi, a tevékenységek gerincét az udvarterek céhműhelyeinek mintájára kialakított műhelygyakorlatok alkották, az itt született alkotások képezték a táborzáró munkabemutató szabadtéri kiállítás és előadás alapját. Keresztes Ágnes és Léstyán Attila színművészek, valamint Balogh Attila rendező drámafoglalkozásokat tartott a táborozóknak, a zeneműhely meghívottjai Fazakas Etele sepsiszentgyörgyi zenész és Fazakas István műkedvelő zenész (civilben filozófus) voltak. Barabás Ágota a stúdióműhelyt irányította, a médiaműhelyt Németh Szabolcs Előd, az Erdély FM műsorszerkesztője és Antal Szabolcs, az M5 operatőre. A „scriptórium” műhelyt Benedek Zsolt dramaturg, Deme Johanna egyetemi hallgató és Ferencz Éva tanár vezették. A tábor adminisztrációs teendőit Ferencz Attila, a Kézdiszékért Egyesület elnöke látta el. A műhelyvezetők mellett meghívott előadók is tartottak előadásokat. A tábor vendégei voltak Marosán Csaba színművész, T. Szabó Levente egyetemi docens, Kocsis István hatvani ny. könyvtárigazgató, a Fábián Zoltán Olvasótábor alapítója, Szabó Kriszta és Sárosi Mátyás, a Fantomatika képregény szerzőpárosa, Ruszka Sándor református lelkész, Petres László lujzikalagori magyartanár, Borcsa János kritikus, könyvkiadó, Borcsa Imola író, Kerekes Emőke fotográfus, Golicza Előd műépítész, díszlettervező, Gál Zoltán műépítész, Ürmösi-Incze Mária és Hunor néptáncosok és Ardeleanu Daniel, alias GRID, aki dj-partival szórakoztatta a táborozókat. A tábor utolsó előtti napján mintegy 50 érdeklődő, szülő, barát jelenlétében összegezték a táborban tanultakat, tapasztaltakat. Az Arany János-emlékév jegyében esett a választás a Tengerihántás című balladát feldolgozó összműhely-bemutatóra. A magyarországi Magyartanárok Egyesülete és a Balassi Intézet ajánlásával működő tábort a Nemzeti Kulturális Alap, a Pillangó Alapítvány, Hargita Megye Tanácsa, a Julius Meinl Románia, Kézdivásárhely önkormányzata és a Fuel Management Kft. támogatta. F. É. / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. október 30.Közülük sem mindenki ferdítettAhogy Trianont látják Pénteken a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben mutatták be Nagy János nyugalmazott történelemtanár Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás című könyvét. Ferencz Attila kézdiszéki EMNT-elnök köszöntője után dr. Ambrus Ágnes méltatta a szerzőt és a bemutatott kiadványt. Nagy János helytörténész, történész nemzetiségtörténeti és általános történeti témákkal foglalkozik írásaiban. Pályáját a Brassói Lapok újságírójaként kezdte, majd a négyfalusi Zajzoni Rab István Líceum pedagógusa volt nyugdíjazásáig. A méltatásban elhangzott, a 2014-ben megjelent, gazdag kép- és térképanyagot is tartalmazó könyv, melynek egyes fejezetei külön tanulmányokként is olvashatók, a román történetírás szemszögéből is megközelíti az első világháborút, a trianoni békeszerződést. A szerző elmondta, a román történészek között is egyre többen vannak, akik reálisan szemlélik az akkori eseményeket, P. P. Panaitescu nevét említve. „Panaitescu nagyon kritizálja Nicolae Iorgát, aki nem a történelmi hűségre törekedett, csupán arra, hogy írjon.” Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-19
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
